„Sokáig azt hittem, csak még többet kell tennem. Többet olvasni. Többet próbálkozni. Még jobban akarni. Aztán egy konzultáción egyszer csak elhangzott egy kérdés: – Tudsz elfogadni? Nem tudtam rögtön válaszolni. Meglepődtem. Egész életemben adtam, segítettem. Gondoskodtam. Erős voltam. De amikor az elfogadásról volt szó, hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak. A konzultációk során értettem meg, hogy a befogadás nemcsak azt jelenti, hogy várok egy kisbabára. Hanem azt is, hogy megengedem magamnak a szeretetet. A segítséget. A pihenést, és azt, hogy nem kell mindig mindent egyedül megoldanom. Talán ott kezdődött bennem az igazi változás.”
🩷 Te meddig akarod még a mindent egyedül megoldó, erős nő álarcát viselni ahelyett, hogy megengednéd magadnak a támogatást a befogadást?
