„Egy idő után azt vettem észre, hogy már nem tudok önfeledten örülni. Minden hónap egy újabb várakozás volt. Minden öröm mögött ott lapult a kérdés: Mi van, ha most sem sikerül? A konzultációk során értettem meg valamit. Nemcsak a babát vártam, hanem arra vártam, hogy végre boldog lehessek. Közben észrevétlenül elfelejtettem megélni a jelent. Amikor elkezdtem elengedni a folyamatos várakozást, valami megváltozott bennem. Újra tudtam nevetni, huncutkodni, örülni a hétköznapok apró csodáinak. Rájöttem, hogy a bőség nem akkor kezdődik, amikor végre megérkezik az, amire vágyom, hanem akkor, amikor megengedem magamnak a tiszta örömöt itt és most. Talán éppen ez volt az egyik legfontosabb lépés önmagam felé.”
🩷 Mikor volt utoljára olyan napod, amikor minden különösebb ok nélkül egyszerűen csak jól érezted magad?
