Anya lennĂ©k… 🌾 Egy nƑ törtĂ©nete 3. rĂ©sz

anya-lennek

„Volt idƑ, amikor azt hittem, velem van a baj. Ha valakinek megszĂŒletett a babĂĄja, örĂŒltem neki, de közben belĂŒl összeszorult a szĂ­vem. Mosolyogtam. GratulĂĄltam. AztĂĄn otthon csendben sĂ­rtam. SokĂĄig azt hittem, nem vagyok elĂ©g. Nem vagyok elĂ©g nƑ. Nem vagyok elĂ©g jĂł. A konzultĂĄciĂłk sorĂĄn Ă©rtettem meg, hogy nem magamat kell megjavĂ­tanom. Hanem magamat „kell” Ășjra megszeretnem. A szeretet mindig ott kezdƑdik, ahol vĂ©gre abbahagyjuk az önmagunk elleni harcot. Azon a napon valami bennem is gyĂłgyulni kezdett.”

đŸ©· Volt mĂĄr olyan pillanat, amikor tĂșl szigorĂș voltĂĄl önmagaddal?

HasonlĂł cikkek