âVolt idĆ, amikor azt hittem, velem van a baj. Ha valakinek megszĂŒletett a babĂĄja, örĂŒltem neki, de közben belĂŒl összeszorult a szĂvem. Mosolyogtam. GratulĂĄltam. AztĂĄn otthon csendben sĂrtam. SokĂĄig azt hittem, nem vagyok elĂ©g. Nem vagyok elĂ©g nĆ. Nem vagyok elĂ©g jĂł. A konzultĂĄciĂłk sorĂĄn Ă©rtettem meg, hogy nem magamat kell megjavĂtanom. Hanem magamat „kell” Ășjra megszeretnem. A szeretet mindig ott kezdĆdik, ahol vĂ©gre abbahagyjuk az önmagunk elleni harcot. Azon a napon valami bennem is gyĂłgyulni kezdett.â
đ©· Volt mĂĄr olyan pillanat, amikor tĂșl szigorĂș voltĂĄl önmagaddal?


