âMinden hĂłnapban remĂ©nykedtem. AztĂĄn vĂĄrtam. Figyeltem a testem minden aprĂł jelzĂ©sĂ©t. ElkĂ©pzeltem, milyen lenne, ha most vĂ©gre sikerĂŒlne. Majd Ășjra csalĂłdtam. SokĂĄig azt hittem, csak tĂŒrelmesebbnek kell lennem. Ma mĂĄr tudom, hogy nemcsak a testem vĂĄgyott a babĂĄra. A lelkem is arra vĂĄgyott, hogy biztonsĂĄgban legyen. Hogy ne a fĂ©lelem, a görcsös akarĂĄs Ă©s a megfelelĂ©s vezessen, hanem a bizalom. A sajĂĄt utam elsĆ lĂ©pĂ©se nem ott kezdĆdött, hogy anya lettem. Hanem ott, hogy elkezdtem Ășjra kapcsolĂłdni önmagamhoz.â
đ©· Volt mĂĄr olyan idĆszak az Ă©letedben, amikor Ășgy Ă©rezted, hogy csak vĂĄrsz⊠és közben egyre tĂĄvolabb kerĂŒlsz önmagadtĂłl?


