„Első alkalommal mikor Csillához fordultam ezek a belső monológok töltötték ki a gondolataim anyaként: Megbolondulok az anyaságban. A gyerekek felborították az életem. A gyerekek akadályoznak. Kétségbeesett vagyok, félek az egyedülléttől, a megsemmisüléstől. Volt mit elengednem. Az önmunka meghozta az eredményeket. Jóba lettem önmagammal. A gyerekeimmel való viszonyom megváltozott. Vidáman szeretgetem Őket. Türelmes vagyok és végre tudok nevetni.”