„Minden hónapban reménykedtem. Aztán vártam. Figyeltem a testem minden apró jelzését. Elképzeltem, milyen lenne, ha most végre sikerülne. Majd újra csalódtam. Sokáig azt hittem, csak türelmesebbnek kell lennem. Ma már tudom, hogy nemcsak a testem vágyott a babára. A lelkem is arra vágyott, hogy biztonságban legyen. Hogy ne a félelem, a görcsös akarás és a megfelelés vezessen, hanem a bizalom. A saját utam első lépése nem ott kezdődött, hogy anya lettem. Hanem ott, hogy elkezdtem újra kapcsolódni önmagamhoz.”
🩷 Volt már olyan időszak az életedben, amikor úgy érezted, hogy csak vársz… és közben egyre távolabb kerülsz önmagadtól?
