Volt már olyan érzésed, hogy a mindennapok nehézségei, a megfelelési kényszerek vagy a láthatatlan elvárások teljesen beszűkítik a teredet? Hogy a régi félelmek és a
„Sokáig azt hittem, csak még többet kell tennem. Többet olvasni. Többet próbálkozni. Még jobban akarni. Aztán egy konzultáción egyszer csak elhangzott egy kérdés: – Tudsz
„Sokáig azt hittem, csak még többet kell tennem. Többet olvasni. Többet próbálkozni. Még jobban akarni. Aztán egy konzultáción egyszer csak elhangzott egy kérdés: – Tudsz
„Volt idő, amikor azt hittem, velem van a baj. Ha valakinek megszületett a babája, örültem neki, de közben belül összeszorult a szívem. Mosolyogtam. Gratuláltam. Aztán
„Egy idő után azt vettem észre, hogy már nem tudok önfeledten örülni. Minden hónap egy újabb várakozás volt. Minden öröm mögött ott lapult a kérdés:
Egy kliens felismerése: „Azt hittem, akkor lesz több pénzem, ha még többet dolgozom. Ma már tudom, hogy először nem a bankszámlámnak kellett megváltoznia, hanem nekem.
Egy kliens felismerése: „Sokáig azt hittem, hogy nem érek eleget. Ezért mindig többet akartam adni. Többet dolgoztam. Többet vállaltam. Többet bizonyítottam. Azt reméltem, hogy egyszer
Egy kliens felismerése: „Sokáig azt hittem, hogy a pénzért mindig nagyon keményen meg kell dolgoznom. Ha valami könnyebben jött, szinte bűntudatom volt miatta. Mintha csak
Kliensvisszajelzés ihlette: „Rájöttem, hogy nem a pénzt volt nehéz befogadnom… hanem azt, hogy értékes vagyok.” Sokáig úgy érezte, mindent ki kell érdemelnie. A dicséretet. A
Valódi kliensvisszajelzés ihlette: „Már nem akarom, hogy mindenki szeressen.” Sokáig azt hitte, akkor jó ember, ha mindenki elégedett vele. Mindig alkalmazkodott. Mindig megértett. Mindig igyekezett